01. fejezet- London Eye, with Louis Tomlinson

Hello Mindenki! ^^ Meghoztuk *Cloe* szemszögéből a részt. Remélem senkit sem várattunk meg. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a rész és számíthatunk pár kommentre. Ha van valami tanácsod oszd meg velünk, kommentben. Iratkozzatok fel, ha kíváncsiak vagytok a folytatásra! Köszönöm. Puszi BarbixX Jó olvasást! :)

-Szia!-...
-Szia!- köszöntem vissza, a felettébb meglepődött fiúra. -Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, csak segítség kellene.-
-Dehogy zavarsz, gyere be!-
-Nem akarlak zavarni, csak, nem tudnál egy kicsit körbevezetni, mert új vagyok itt!-
-Öhhm persze, csak had öltözzek fel!-
-De nem muszáj ma, csak jó lenne.-
-Dehogy is nem, ma fogunk elmenni, ilyenkor szép igazán a város!- jelentette ki és felment a szobájába. Én kint maradtam nem akartam zavarni az öltözködésben, mert látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban van.
-Mindjárt jövök.- szólt vissza az ajtó mögül.
-Rendben.- kiáltottam vissza.
Míg az ajtó előtt voltam, elkezdtem gondolkodni. Mi lett volna, ha egy idegbeteg emberhez csengetek be? És ez a srác, nem is olyan csúnya, egész helyes. És tök aranyos, hogy ilyen szégyenlős. Mikor kijött, én a nyakláncomat birizgáltam és rámosolyogtam.
-Amúgy Louis vagyok.- vigyorgott már nem olyan szégyenlősen.
-Cloe.- mosolyogtam vissza, és kezet fogtunk.
Egymáshoz meglepően közel sétáltunk el az utcán. Miközben beszélgettünk, nem tudtam letörölni, az arcomról a vigyort.
-Hello Louis.- köszönt valaki a távolból.
-Óh, ne.- mondta halkan Louis.
-Mi az?- kérdeztem vissza halkan.
-Az egyik haverom, és nem lenne jó vele találkozni.-
-Miért szégyellsz?- kérdeztem kissé csalódott hangon.
-Dehogyis, csak egyszerűen nem akarom, hogy kérdezgessen, meg minden mert ő ilyen.-
-Áh értem.- vágtam meglepődött arcot.
Ami az arcomon játszódott le, az nem a belső érzéseim voltak. Éreztem, hogy Louis nyugtalankodik, a srác jelenlétében. Pedig nem tudom, hogy miért? Én csak egy "túrista" vagyok aki kérte, hogy vezessék körbe.
-Szia Harry!- köszönt rá Louis az eddig számomra ismeretlen személyre
-Sziasztok!- köszönt egy nagy vigyorral az arcán.
-Hello.- köszöntem szégyenlősen.
-Hova indultál?- kérdezte Louis, a Harry nevezetű fiútól.
-Hozzád, de látom dolgod van, így akkor visszafordulok.-
-Csak várost nézünk.- szóltam bele én is a beszélgetésbe.
-Akkor jó szórakozást, nektek!- emelte ki a "nektek" szót.
Én csak halványan rámosolyodtam és ő el is ment. Lassan már bent is voltunk a főváros belső területén. 

Valami elképesztő látvány volt London, még sosem láttam ilyen sötétben. Legtöbbször csak feljövök egy-egy fotózásra és ennyi. Időm nem is volt még megnézni. Először a LondonEye-t néztük meg. Louis fel akart ülni, de mondtam neki, hogy nincs nálam most pénz. Ő kifizeti nekem. Nem értem. Csak egy idegen vagyok, nem is ismer engem igazán és akkor ilyen gesztusokkal halmoz le? Lehetnék akár egy szélhámos is. Nehezen, de beleegyeztem, hogy kifizesse nekem. Volt pár fotós, aki ott kattingatott a vakujával. De vajon miért, és minek. Tuti, hogy nem miattam. Nem vagyok még olyan híres..
-Öhm, Louis, ezek itt miért fotóznak?-
-Hát, hogy is mondjam? Én.. egy fiúbanda tagja vagyok..-
-Jajj tudom már..- szakítottam félbe. -Ismerlek, most, hogy így megnéztelek jobban.-
-huhh.- fújt nagyot.
-Ugye nem hoztalak kellemetlen helyzetbe?- kérdeztem aggódóan.
-Engem, dehogy. Holnap már úgy is fent leszünk a neten, hogy új csajom van, de engem nem érdekel már megszoktam, de remélem téged nem zavar.- mesélte kicsit unottan. -Csak azt nem akarom, hogy megbántsanak az interneten.-
-Figyelj, nem sok az esély rá, hogy többször is találkozunk.- magyaráztam.
-Tényleg?- csodálkozott el.
-Én csak fotózásokra szoktam idejönni, csak most egy kicsit hosszabb időre kellett jönnöm.-
-Megvan az alkatod hozzá.- mért végig.
-Jajj, hagyjuk már.- legyintettem a kezemmel. -Köszönöm.-
-Akkor felülünk?- terelte a témát.
-Hát induljunk.- szóltam.
Felöltünk az óriás kerékre. Olvastunk egy táblát, amire az volt kiírva, hogy egy fél óra alatt ér körbe az egész. Beültünk egymás mellé és egymásra néztünk. El kell ismerni, Louis-nak nagyon szép tengerkék szemei vannak. Csodaszép.
-És van barátod?- tért ki a témára.
-Igen!- hazudtam.
-Oh, értem.- sóhajtott csalódottan.
Nem akartam, hogy megtudja, hogy nincs barátom. Ha lehetne is köztünk valami, mindegy is korai még ezen gondolkodni. Pont ez velem a baj. Túlságosan beleélem magam ebbe az egészbe. Nem akarok előre gondolkodni, éljünk a pillanatnak.
-És neked van barátnőd?- kérdeztem vissza.
-Hát jelenleg nincs.- szomorodott el.
-Neked, egy ilyen híres embernek?-
-Hát látod.- nevette el magát aranyosan-
Magamban elgondolkodtam. Uhh, nincs barátnője, szabad a pálya. De, ha mélyen bele gondolunk ebbe az egészbe, nem lenne jó. Hisz, nekem nem állna jól egy híres énekessel pózolni. De már megint előre gondolkodom. Nem kellene.
-Téliszonyod van?-
-Hát egy kicsit!-
-Idebújhatsz!- mondta kissé szégyenlős mosollyal.
-Louis!- szóltam rá.
Igazából, elhallgathatnék, mert kifizetett nekem egy ilyet, esti "városnézést" ami tényleg nagyon gyönyörű, de mégsem akarok hozzábújni.
-Sajnálom.- szólt szégyenlősen. -Neked barátod van.-
Mikor ezt mondta, kissé elpirosodtam, nem voltam rá felkészülve. Eléggé rosszul hangzik, ez más szájából hallani az én saját hazugságomat. Nem vagyok rá büszke, de ki tudja milyenek a híresek, lehet rám mászna és az senkinek sem lenne jó. Ott vagyunk együtt összezárva, még én sem ismerem őt nagyon. Nem lenne jó, vele olyan "komolyabb" kapcsolatba kerülni.
Elkezdtem bámulni a tájat, hogy hova kerültem a kis városkából. Ahol megszülettem egy kis cseppnyi falu, egész Angliában és most itt vagyok a LondonEye tetején Louis Tomlinsonnal. Hova eljuthat az ember ha megdolgozik érte. Tényleg van értelme annak a sok munkának. Van eredménye annak a sok átalvatlan éjszakának, ami az idegesség miatt volt. Érdemes volt, anyummal olyan sokat veszekednem, érdemes volt minden reggel korán kelnem és gyakorolnom. Meghozta a gyümölcsét a sok fogyókúrám, hogy tényleg modell alkatom legyen. Rengeteget kellett harcolnom a kilókkal, rengeteget mozogtam és nem ettem. És még volt mikor az sem használ. Rengeteg sírás.. Hihetetlen, hogy mire voltam képes. Nem magamat akarom ezzel isteníteni, csak gondolkoztam, hogy mennyire szerencsés is vagyok, mert nem mindenki jut el idáig. Még én sem vagyok sehol, a nagy modellekhez, de hiszek benne, hogy egyszer majd én is végig sétálhatok a vörös szőnyegen, egy fekete ruhában, vakuk fénye villan majd a ruhám csillogó részein.
Gondolatmeneteimből Louis rázott ki.
-Meddig maradsz Londonban?-
-Olyan fél évre, de közben megyek majd haza. Szeretném végre beteljesíteni az álmaimat.-
-Londonban van rá esélyed!-
-Ebben én is reménykedem!-
Az óriáskerék már a végét járta, mikor hirtelen megállt.
-Úristen Louis! Mi van most?-
-Valószínűleg leállt a kerék.-
-És te ezt ilyen nyugodtan mondod?- néztem rá idegesen, mikor a bemondó megszólalt.
"Kedves utasaink. Jelenleg egy kisebb probléma merült fel, de megoldjuk. Aggodalomra semmi ok, körülbelül egy fél óra, és újra elindul a kerék.
-Egy fél óra?- idegeskedtem.
-Nyugi, nem lesz gond.- húzott magához
 

Porológus

Sziasztok, ez egy új blog amit ketten fogunk írni, Barbi és Gábor, Barbi fogja Cloe szemszögéből, Gábor pedig Lou szemszögéből,  felváltva hozzuk majd a részeket.
 A Porológust már meg is hoztuk. Reméljük mindenkinek tetszik majd a történet. Nagyjából arról szól.. hogy.. olvassátok a Blogot és majd kiderül. Azt nem mondanánk, hogy minden nap, fogunk új részt hozni. Nem is lenne hozzá energiánk, ichletünk  és időnk sem.  Annyit viszont el mondunk, hogy a One Direction-nek nagy szerepe lesz benne. Tehát jó olvasást!Komizni ne felejtsetek el.!! 
                                                                   Jó olvasást!! 

*Lou szemszöge

Felkeltem már korán reggel mert, Harry felhívott, hogy nyolcra legyek a háznál. Nem mondta, hogy miért menjek csak azt mondta, hogy beszélni akar velem. Gyors felöltöztem és már mentem is, de útközben beugrottam a McCaffe-ba, hogy vegyek magamnak egy kávét mert arra sem volt időm, hogy megigyak egy kávét otthon. Amikor megérkeztem már Harry lent várt az ajtója előtt!
Köszöntem rá:
-Szia Harry!
-Szia Louis! -köszönt rám mosolyogva.
-Na minek örülsz ennyire?? -kérdeztem miközben kezet ráztam vele.
-Semminek csak jó a kedvem!
Csodáltam hogy ilyen jó kedve van Harrynek, általában csak akkor van ilyen jó kedve ha szerelmes. Nem akartam elrontani,mert akkor egész nap csak pukkadozik. Gondoltam magamban mi lenne ha elmennénk a vidámparkba?
- Hé, Harry nem megyünk el a vidámparkba?
-Tőlem elmehetünk, legalább akkor ott majd beszélhetünk.- mondta bambulva a telefonját
-Oké, de minek nézed te annyira a telefonodat?- kérdeztem miközben kikaptam a kezéből a telefonját.
-Louis, add vissza!!- parancsolt rám Harry.
-Mért, tán valami csajjal sms-ezel?- kérdeztem kuncogva, miközben vissza adtam a telefonját.
-Semmi közöd! -mondta Harry mérgesen.
-Nah, akkor mehetünk a vidámparkba?- kérdeztem a kocsim felé haladva.

-Menjünk!- mondta flegmán.
Nem akartam megbántani, csak viccnek szántam. De ha ő nem érti a viccet akkor az az ő problémája nem az enyém.
Nem volt messze a vidámpark ezért gyorsan oda is értünk Harryvel.
Én fizettem a belépőjegyet, ha már én hívtam meg.
Vettem magunknak egy-egy üdítőt, és leültünk a padra beszélgetni.
-Mit akartál velem megbeszélni?-kérdeztem.
-Semmit, csak már rég voltunk így ketten valahol.-mondta Harry
-Én, azt hittem ,hogy valami baj van?!-mondtam meglepődve.
-Dehogy, akkor azt elmondtam volna rögtön.-mondta Harry, miközben köhögött.
-Pedig már tisztára azt hittem, hogy valami baj van.-mondtam megkönnyebbülve.
Harryvel beszélgettünk még, de utána nekem mennem kellet mert megvoltam hívva egy fotózásra, Harry pedig ment Zaynhez.
A fotózás a vidámparktól nem messze volt, így hát gyalog mentem. A kocsimat, pedig a vidámpark parkolójában hagytam. A fotózásra menet közben beugrottam a boltba vettem sört az esti meccs nézéshez, meg vettem még nachost.
Amikor odaértem a fotózásra megkerestem a fotósunkat. Azt mondta, hogy egy magazinba kellene pár fél meztelen fotó. És ezt az alsó neműt nyomta a kezembe, hogy vegyem fel.

Gyors átvettem az alsó neműt. Majd mondta a fotós, hogy én következem.
Gyorsan lement a fotózás, majd elindultam a kocsimhoz. Közben megcsörrent a telefonom.
-Halló, Itt Louis.-kérdeztem az illetőt.
-Helló Louis, Liam vagyok.- mondta gyorsan a telefonba.
-Szia Liam, te meg milyen számról hívsz engemet??- kérdeztem meglepődve.
-Daniell telefonjáról hívlak, de ez nem is olyan fontos.Hanem, tudnál-e nekem hozni egy csokor virágot??-kérdezte Liam idegesen.
-Szerintem tudok vinni, de mért vagy ideges??-kérdeztem meglepődve Liamtöl.
-Mert ma van az egyéves év fordulónk,és elfelejtettem virágot venni.-mondta idegesem.
-Jól van most már megnyugodhatsz, mert tudok vinni virágot.
-Ohh, köszönöm.Ezer hála Louis.-mondta egy kicsit megkönnyebbülve.
-Akkor majd viszem hozzád, oké??
-Oké, majd akkor várlak. Helló.-köszönt el Liam.
Helló.-mondtam miközben kinyomtam a telefont.
Épp egy virágüzlet mellet sétáltam el, bementem vettem virágot Liamnek. Majd a kocsimhoz siettem, hogy hamar odaérjek Liamhez a virággal.
Az út közben megálltam egy gyorsétterem mellet, és gyors vettem egy gyrost mert nem ettem még ma egész nap semmit és már mindjárt dél van.
Liammel pont összetalálkoztunk az étteremből kifelé. Majd ráköszöntem mert ő nem vett engem észre.
-Helló Liam!!-kiabáltam rá.
-Úristen!!-kiabált fel Liam ijedtébe.
-Nyugi Liam, csak én vagyok!!- szóltam hozzá a háta mögül.
-Uhh Louis. Nagyon megijesztettél!!-mondta megnyugodva.
-Bocsi, nem direkt volt. Na de gyere itt a virág a kocsimba odaadom aztán meg megyek haza.-mondtam Liamnek ásítozva.
-Oké akkor add ide!!-mondta siettetve.
-Nem tán álmos vagy Louis.- kérdezte meglepődve.
 -De egy kicsit álmos vagyok, az éjszaka egy kicsit hosszúra sikeredett.-mondtam miközben oda adtam a virágot Liamnek.
-Hát akkor menj azt aludj egyet.- mondta miközben elköszönt.
-Szerintem az lesz, na helló.- kiabáltam Liam után.
Majd beültem a kocsimba és haza mentem. A házam nem messze volt a virág üzlettől, tehát így gyorsan hazaértem. Gyorsan letusoltam majd felmentem a szobámba és már majdnem elaludtam megcsörrent a telefonom.Láttam, hogy Harry hív.Majd felvettem.
-Szia Harry, mond!!-mondtam kicsit fáradt hangon.
-Szia Louis, azért hívtalak mert le kell mondanom az esti meccsnézést, nem tudok eljönni. Remélem nem haragszol??- mondta Harry.
-Hát oké, nembaj mert nekem sincsen kedvem este ehhez a meccsnézéshez!!-jelentettem ki.
-Oké, örülök, hogy nem haragszol. Majd beszélünk. Helló!! mondta Harry, miközben elköszönt.
Okés, Helló!!-mondtam, s tettem le a telefont az éjjeli szekrényemre.
Ez után le dőltem az egyszemélyes kanapémra, gondoltam magamba: végre aludhatok.

Majd két óra múlva arra kelek, hogy valaki csönget. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az ilyenkor. Nehezen, de kikeltem az ágyból majd lesiettem a lépcsőn és az ajtóhoz siettem,hogy ajtót nyissak. Az ajtó elé értem, majd kinyitottam azt.
-Szia....